Fénykép a múltból

Naptól sárgul a kikötő,
a Hajós a hajóba jő.
Fedélzetén reményei,
fejében régi emlékei.

Kérve kérte matrózait,
kik hallgatták parancsait,
induljanak el az útra,
ki tudja, hogyan térnek vissza.

Melegtől verejtékeznek,
félve imákat rebegnek.
Szemük előtt lebeg céljuk,
gyorsan kellett haladniuk.

Sötét fellegek gyülekeztek,
aggodalmaik elszeleltek.
Hideg szél kapott az árbócba,
elindultak a messzi távolba.

"Hova megyünk? Mikor jövünk?
Lesz nekünk elég élelmünk?"
A választ a Hajós sem tudja,
az irányt a szíve mutatja.

A parttól távol kerültek,
komoly bajba keveredtek.
Vihar támadt a tengeren,
bátorságuk mégse csökkent.

A Hajós bent van szobájában,
fényképet néz magányában.
Múltban készült a kép régen,
rá se ismer kedvesére.

Emlékezett emlékekre,
miket soha nem felejtett.
Múzsáját tengerre engedte,
egyedül, üresen, rettegve...

Ágyát már víz árasztotta el,
a Hajósnak semmi sem tűnt fel.
Portréját kezében szorongatta,
tüdejébe tenger vizét szívta.

Így ért véget a Hajós útja,
mégis meglett útjuk célja.
Egymásra talált tengerész és párja,
szerelmüket a tenger mélyen hordja.

Rev Theory-Voices

A blogolás elején rögtön egy kulisszatitok: a szerző hatalmas pankráció rajongó, mostani bejegyzésének tartalmát is ebből a világból ismerte meg. Lefordítottam egy bevonulózene szövegét, mellesleg a pankrátor (aki esetleg ismerős a wrestling körforgásában, Randy Ortonról van szó) és a dal is remek szerintem, ehhez hozzájárul a kiváló dalszöveg is, amit lentebb olvashatnak.

Hangok

Hangok zúgnak a fejemben
Tanácsokat adnak
Megértenek
Beszélnek hozzám

Megvannak szabályaid és vallásod
Biztonságod őrzésére kialakítva
De ha a szabályok széttörnek
Elkezdesz hited felé fordulni
Hallok egy hangot, ki védelmezőm
Gyűlöl szeretni és szeret gyűlölni
Hallok egy hangot akinek megvan a tudása
És az ereje, hogy megírja sorsodat

Hallok hangokat sírni
Látom a hősöket meghalni
Ízlelem a vért mi megszáradt
Érzem a feszültség emelkedését

Hangok zúgnak a fejemben
Tanácsokat adnak
Megértenek
Beszélnek hozzám
Elmondják, mit fogok tenni
Megmutatják, mit teszek veled
Beszélnek hozzám

Az összes ügyvéd védtelen
Az összes orvos beteg
És a prédikátorok mind bűnösök
És a rendőrök korruptak
Ti bírók, ti mind vétkesek vagytok
Az összes főnököt kirúgom
Ti bankárok, mind veszteségesek lesztek
És az összes politikus hazug

Látom a sötétség bukását
Hallom hangok hívását
Érzem az igazság vánszorgását
Látom a hited bukását

Hangok zúgnak a fejemben
Tanácsokat adnak
Megértenek
Beszélnek hozzám
Elmondják, mit fogok tenni
Megmutatják, mit teszek veled
Beszélnek hozzám


És akkor a három együtt is jelenjen meg, videó Randyről, alatta hallható a zene és a szöveg angol nyelven. Enjoy.

http://youtube.com/watch?v=a8tK12s1x8c

Szalagot avatnék

Odaléptem hozzá.
Mikor gyönyörű szemeiben megláttam magamat,
eltereltem a szót.
Mikor tincseit dobálva először rámmosolygott,
megnyílt alattam a föld.
Mindegy volt, hol vagyok, mindegy volt, hogy hívják,
csak bámultam őt,
de nem sikerült viszonoznom mosolygását.
Felkértem táncra.
Attól féltem, nem tudja mire vélni a helyzetet,
és megijedek.
És akkor elkezdtünk beszélgetni, tetszett nekem,
de vajon én is neki?
Válaszra várva magamba húzódtam, visszavonultam,
vártam, mint vadász a vadra,
de én nem tudtam, hogy sikerül becserkésznem őt.
Nem is kértem fel.
Csak ültem, vártam, fogytam, fagytam, és nem volt hozzá kedvem.
Eltűnt a Nap.
A naptár lapjai egyre csak fogytak,
mással foglalkoztam.
Miért van úgy, hogy a konvenciókat be kell tartani?
Nem értettem.
Már csak feküdtem, ábrándoztam, kevés voltam.
Gyáva voltam.
Jött más, ki hamis akarattal engem akart,
és vele tartottam.
Úgy gondoltam, nem kell nekem, rá sem néztem,
de ő ott volt,
minden nap láttam, akkor is, ha nem is láttam,
pedig tagadtam.
Néha fejemben is velem volt, hiába aludtam.
Aztán kimondta.
Hiábavaló volt várakozása, ő kért fel mást,
csak pislogtam.
Engem akart, rám vágyott, de hüéye voltam,
és az is vagyok.

Régóta csak nézlek
Megharaptam a nyelvem, vérzek
Félek, többet nem nézhetlek

Ajtó

Nem tud kilépni.
Nem felejt, ezért inkább utál.
Nem tudja megtalálni.
Nem képes másra, csupán rinyál.
Pedig az ajtó nyitva áll.

Visszatérő emlékek.
Nincs kilincs, vagy csak nem talál?
Megjelenő rémképek,
melyekkel most szemtől-szembe áll.
Pedig az ajtó nyitva áll.

Nincs meg az út, az irány.
Beszélnek hozzá, ő meg csak kiált.
Feltűnik egy szivárvány,
egy szivárvány, mi reményt sugall,
Pedig az ajtó nyitva áll.

Csillog valami kezükben,
a zárban kattanást hall,
ott állnak szakadó esőben,
úgy érzi, meg is halt,
.........................

Zuhanás

Akkor van baj, mikor csak ülök,
csak ülök, nézek, hallom a csendet.
Egyre mélyebben vagyok, elveszek
magam elől, és nem találom meg
a rejtekhelyemet, és csak várok.
Elveszett a szó megformálása,
nincs más, csak hangszálaim mozgása,
beszélek, de semmit sem mondok,
és még mindig nem kerültem elő.
Mit ér a nyelv, ha nem fejez ki semmit?
Minek szóljak, ha azt én sem hallom?
Csak ülök, gondolkodom, reszketek.
Látom, egyre lejjebb zuhanok,
és égett gumi szagát érzem.
Megfulladok, nem kapok levegőt,
hirtelen csöng a telefon,
nem veszem fel, de visszatértem,
előkerültem, tudom, ki vagyok,
csak ülök, de nem gondolkodom,
várom, hogy valaki megszólaljon.

Első bejegyzés

Köszöntök mindenkit, aki rátalált blogomra. Igazából magam szórakoztatására hoztam létre ezt az oldalt, ami azt a célt szolgálja, hogy a szintén saját szórakoztatásra alkotott verseket, írásokat valahol megjelentethessem. És mivel máshol erre nincs lehetőség, és nem is akarom egyelőre, hogy legyen, ezt kiváló lehetőségnek tartom, remélem, hogy ez az oldal a fejlődésemet is szolgálhatja, és kritikus szavakat is szívesen fogadok, valamint ösztökél is, hogy gyakrabban írjak. Jó olvasást kívánok!