Nem tud kilépni.
Nem felejt, ezért inkább utál.
Nem tudja megtalálni.
Nem képes másra, csupán rinyál.
Pedig az ajtó nyitva áll.
Visszatérő emlékek.
Nincs kilincs, vagy csak nem talál?
Megjelenő rémképek,
melyekkel most szemtől-szembe áll.
Pedig az ajtó nyitva áll.
Nincs meg az út, az irány.
Beszélnek hozzá, ő meg csak kiált.
Feltűnik egy szivárvány,
egy szivárvány, mi reményt sugall,
Pedig az ajtó nyitva áll.
Csillog valami kezükben,
a zárban kattanást hall,
ott állnak szakadó esőben,
úgy érzi, meg is halt,
.........................
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése