Zuhanás

Akkor van baj, mikor csak ülök,
csak ülök, nézek, hallom a csendet.
Egyre mélyebben vagyok, elveszek
magam elől, és nem találom meg
a rejtekhelyemet, és csak várok.
Elveszett a szó megformálása,
nincs más, csak hangszálaim mozgása,
beszélek, de semmit sem mondok,
és még mindig nem kerültem elő.
Mit ér a nyelv, ha nem fejez ki semmit?
Minek szóljak, ha azt én sem hallom?
Csak ülök, gondolkodom, reszketek.
Látom, egyre lejjebb zuhanok,
és égett gumi szagát érzem.
Megfulladok, nem kapok levegőt,
hirtelen csöng a telefon,
nem veszem fel, de visszatértem,
előkerültem, tudom, ki vagyok,
csak ülök, de nem gondolkodom,
várom, hogy valaki megszólaljon.